Sokkal gyakoribb problémát jelent a családon belüli erőszak, mint amennyire foglalkozik vele a köztudat. Még mindig tabunak számít, még mindig szégyenként tekintenek rá a bántalmazott gyermekek és nők. A szégyenérzet miatt kevesen mernek beszélni róla, sokan egyfajta fogyatékosságként tekintenek rá, vagy éppen nem akarják elismerni, hogy valami nem jól működik a felépített világukban, mert ez újabb problémát szülne számukra, amit nem tudnának kezelni. Úgy érzik, hogy egy új világkép kialakítása meghaladná az erejüket, nem tudnának megbírkózni a feladattal, hogy új alapokra emeljék életüket. A nők nagyobb százalékban inkább elfogadják ezt az állapotot, minthogy változtatni akarnának rajta. Bár megalázva és lelkileg összetörve érzik magukat, de elfogadják szerepüket, hiszen ilyen kép alakult ki bennük a családról. Már a szüleik, sőt a nagyszüleik ezek szerint a minták szerint élték az életüket, ez vált elfogadott képpé előttük.
A mai nő sokkal öntudatosabb, mint anyáink és nagyanyáink voltak. Nekik sokkal nagyobb esélyük van arra, hogy változtassanak, hogy véget vessenek a kiszolgáltatott helyzetnek és a megalázásoknak. Könnyebben alkalmazkodnak és boldogulnak, ha úgy döntenek, hogy véget akarnak vetni az áldatlan állapotnak és a szenvedés helyett inkább új életet kezdenek.
Miért alakul ki a családon belüli erőszak?
A régi elfogadott minta szerint a férfi feladata megvédeni és gondoskodni a családról, ő hozza a döntéseket, ő tartja irányítása alatt a többieket. Ez egyfajta hatalmat ad a kezébe, ami normális esetben felelősségtudatként kell, hogy működjön, de egy gyengébb személyiségnél átalakulhat uralkodásvággyá. Egy normális, működőképes kapcsolatban a feleknek egyenrangú társakként kellene egymás mellett élniük, támogatva és segítve a másikat. Amennyiben a férfi talpraesett, öntudatos nőt választ maga mellé – bármennyire is tartja vonzónak ezeket a tulajdonságokat – egy idő után elkezdi félteni presztízsét. A nő számos jó tulajdonsága és erős, egészséges egyénisége mellett elkezdi kevésnek, gyengének érezni magát, ami miatt veszélyeztetve érzi szerepét, és felébred benne egy versenyszellem, és ellenfélként kezd tekinteni a párjára. Az ellenfélen pedig fölül kell kerekedni és el kell nyomni.
/Szeretném felhívni a figyelmet, hogy bár gyakoribb, hogy a férfi a bántalmazó, de előfordul fordítva is./
Hogyan történik az elnyomás?
A bántalmazó először verbálisan próbálja gyengíteni az ellenfelét. Apró, bántó megjegyzéseket tesz, amik szemmel láthatóan rosszul esnek a másik félnek. Egyre gyakrabban él a kritizálás lehetőségével, hangot ad elégedetlenségének és szándékosan keresi a hibát a másikban. A bántalmazott értetlenül áll az események előtt, próbál hangot adni tiltakozásának, de a bántalmazó hangját felemelve ismételgeti sértéseit, sőt újabb rágalmakat, sértéseket talál ki, amivel még inkább sújtja a társát. Ezzel a módszerrel próbálja maga alá nyomni a másikat, elhitetve vele, hogy számtalan hibája van, ami miatt semmit sem ér. A bántalmazott fél önbizalma meggyengül és önértékelése eltorzul, ami miatt kezd visszahúzódóvá válni és elzárkózni mások elől, hiszen tökéletlensége miatt fél, hogy a társadalom nem fogadja el. Ezt kihasználva a bántalmazó gyakran élvezettel veti a másik fél szemére, hogy a környezetükben élők nem kedvelik, megvetik őt.
Hogyan reagál a bántalmazott?
Az így megnyomorított lélek bizonyítani akar, még pedig éppen a bántalmazónak. Maximalistává válik, magasra helyezi önmagával szemben az elvárásokat és erejét meghaladva, megfeszülten is azon igyekszik, hogy párja kedvére tegyen. Nincs tudatában annak, hogy éppen ezzel veszi kezdetét az ördögi kör. Hiszen minél többet mutat, minél jobban megmutatja erejét, a bántalmazó annál inkább felül akar kerekedni rajata. A helyzet nem javul, hanem inkább romlik. A gyengébb nő beletörődik helyzetébe és a békesség kedvéért inkább tűr. Az erősebb, öntudatosabb nő felismeri a helyzet tarthatatlanságát és védekezni próbál. Egyre gyakoribb és hangosabb veszekedések zajlanak a két fél között.
A következő lépés a fizikai bántalmazás
A bántalmazó fél látva, hogy nem jut sehova a verbális bántalmazással, hogy nem tud felül kerekedni a lelkileg erős párja felett, fizikai erejét kezdi használni. Ezzel a módszerrel pedig elérheti azt az eredményt, amire vágyott. Erőfölényének köszönhetően megerősíti pozícióját, ő uralkodik a másik fél, a család felett.
Van megoldás?
1. A család és a barátok.
Az a nő, aki nem tűri el a bántalmazást és vannak támogatói, fordulhat hozzájuk segítségért. De itt fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy legtöbbször a bántalmazó felet a környezete tiszteletre méltó, normális embernek ismeri, velük szemben mindig kedvesen és elbűvölően viselkedik. Hogy becsületén ne essen folt, a bántalmazást a négy fal között teszi, ahol nincsenek tanuk, így a panaszkodó bántalmazott felet nem veszik komolyan.
2. Szakember segítsége
A megnyomorított, lelkileg sérült nőnek szüksége lesz pszichológus segítségére. De amíg a bántalmazóval együtt él és az ellenőrzése alatt tartja, egyelőre ez nem bizonyul járható útnak. A pszichológus segítségét lehet kérni párterápiában, de a bántalmazó fél nem fogja elismerni, hogy bármi probléma lenne a kapcsolatban, hiszen számára éppen idilli a helyzet. A szakember segítsége akkor is ajánlott, ha már nem él abban a kapcsolatban a nő, ahol bántalmazták.
3. Szervezetek és egyesületek megkeresése
Mind a pszichológus, mind a Családsegítő Központ felkeresése egy lépés afelé, hogy tegyen magáért a bántalmazott nő. Mindkét helyen kaphatunk felvilágosítást, hasznos tanácsokat, de nem árt tudni, hogy van olyan egyesület, ami éppen az ilyen helyzetben lévő nőknek nyújtanak segítséget. Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) elérhetősége: http://www.nane.hu/
4. Különválás
Azok a kapcsolatok, ahol a nő felismeri, hogy verbálisan illetve fizikálisan bántalmazva van szétválással végződnek. Nincs értelme tovább egy nem működő kapcsolatban kiszolgáltatott félként élni. A gyógyulásra az újrakezdés a legjobb megoldás.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: