Akinek van macskája, egész biztosan van egy jó kis karácsonyi sztorija is vele kapcsolatban. Az én macskám már négy éve nincs velünk, de örök emlékek maradtak a szentestei készülődések. Egyszerűen őrült rosszaság tört rá, amikor a lakásba behoztuk a fenyőfát és elkezdtük díszíteni. Macskám szeme hatalmasra kerekedett, és visszatükrözte a fénylő üveggömböket és a lámpafüzér fényét. Akkoriban még habkarikákat is tettünk a fára. Egy éjjel rágcsálásra, ropogtatásra ébredtem fel. A fa alján lévő 5-6 habkarika fele le volt rágva. Persze volt faborítás, vagy csak kisebb merényletek, amikor a díszek a padlóra zuhantak. És ha már egy szaloncukor a földön landolt, hát nem az a legjobb játék?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: